Vannak-e még osztályok?
Könyv, konferencia Marxról, a kapitalizmus kritikusáról


"Ez a félelmetesen művelt teuton filozófus egyben vagány volt a politikában is, szadista intellektuális bandita, aki élvezettel vetette be magát egy jó hirigbe, és közben az őt ócsárolókat dölyfösen párbajra hívta ki - jóval azután, hogy fizikailag már nem volt csúcsformában."

Andor László (ül) és Francis Wheen
Andor László és Francis Wheen


E szavakkal egy brit újságíró mutatja be Francis Wheen Karl Marx című könyvének hősét. A műnek a Napvilág Kiadónál most megjelent magyar fordítását tegnap mutatták be.

Nemcsak a könyv bemutatója kínált alkalmat a Budapesti Közgazdasági és Államigazgatási Egyetem Társadalomelméleti Kollégiumának, hogy konferenciát rendezzen a nagy társadalomtudósról. A múlt évben a kiváló brit közgazdász, a XX. századra oly nagy hatást gyakorló John Maynard Keynes születésének százhuszadik évfordulóját ünnepelték. Marx éppen abban az évben - 1883-ban - hunyt el, amelyben Keynes született. Egy kicsit megkésve, most emlékeztek rá a kollégisták a kétnapos konferencián, amelynek Marxi kérdések, mai válaszok volt a címe. A rendezvény első napján, csütörtökön arról folyt a vita, vajon van-e alternatívája a mai kapitalizmusnak.

Sebők Miklós (vitavezető), Szigeti Péter, Gedeon Péter, Szentes Tamás
Sebők Miklós (vitavezető), Szigeti Péter, Gedeon Péter, Szentes Tamás


A vita bevezetőjében Szentes Tamás közgazdász a marxi életműről beszélt. Megállapította, hogy Marx, mint minden iskolát teremtő nagy egyéniség, egy, a korábbinál jobb társadalom képét igyekezett megrajzolni, ezért szükségképpen illúziók is átszövik életművét. Ám elméletének nagy érdemei vannak. Így például az, hogy a XIX. századi kapitalizmus rendkívül pontos leírását adta, hogy a társadalmi egyenlőtlenség okait, a többletelsajátítás módját élesen megvilágította. Számos gyengesége is van azonban ennek a teóriának: például a cselekvés és az elemzés szintjeinek nem megfelelő elkülönítése, a produktív munka fogalmának leszűkítése.

Szentes professzor a kapitalizmusról szólva azt a kérdést tette fel: vajon milyen kapitalizmus alternatíváját kell keresni? A nemzetiét vagy a világszintűét? Ha a nemzetiét, akkor melyikét? Az amerikaiét, az európaiét vagy a távol-keletiét? Ha a világszintűét, akkor hogyan lehet változást elérni, hiszen nincsenek világintézmények. Márpedig a globalizált kapitalizmust csak világszinten lehet megváltoztatni. Szentes Tamással vitatkozva Szigeti Péter politológus kifejtette, hogy az eufemisztikusan "globális szabad versenynek" nevezett mai viszonyok között igen sok országban még a nemzeti fejlődés feltételei sem adottak. A polgári nemzetállam legfejlettebb formája a jóléti nemzetállam volt. Az utóbbi negyedszázadban azonban ennek leépülését figyelhetjük meg. Szigeti reményét fejezte ki, hogy az Európai Unióban regionális szinten rekonstruálható lesz a jóléti állam.

A Marx-konferencia
közönsége
A Konferencia közönsége


Gedeon Péter közgazdász arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzetállam a globalizáció korának igen fontos szereplője. Ezért van, hogy miközben a gazdasági integráció sebesen halad előre, a politikai integráció alig. Szerinte azért nincs például európai szociális politika, mert az a nemzetállam számára az egyik legitimációs tényező. Gedeon úgy véli, ma a nemzetállam a politikai demokrácia és a jóléti intézmények létének fő garanciája. Ha ez a garancia uniós szintre emelkedhet Európában, az szerencsés lesz. Szentes Tamás is egyet értett azzal, hogy lehetséges: a globalizáció folyamán a regionális (például európai) intézmények visznek közelebb egy nem vadkapitalista szisztémához.

Róbert Péter, Szalai Erzsébet, Kuczi Tibor
Róbert Péter, Szalai Erzsébet, Kuczi Tibor

Pénteken a kizsákmányolás és elidegenedés problémájával kapcsolatos vitával folytatódott a rendezvény. Szalai Erzsébet szociológus Marx munkásságát méltatva megállapította, hogy noha a tudós nem sokat foglalkozott az erkölccsel, életművének nagy a morális jelentősége abból a szempontból is, hogy az elsősorban a megnyomorítottaké. Tudományos szempontból Marx múlhatatlan érdeme, hogy a jelenségek mögötti gazdasági háttér fontosságát kimutatta. A kelet-európai új kapitalizmusokban mind a kizsákmányolás, mind az elidegenedés tetten érhető, mondta Szalai. A társadalmi jövedelmeket a kisebbség sajátos módszerekkel - privatizáció, infláció - szivattyúzza át a maga számára a többségtől. Az elidegenedés nem pusztán lélektani jelenség. Marx azt mondta: az emberek gondolatai, vágyai nem a sajátjuk, hanem másokéi. Nos ez jelenleg hatványozottan valósul meg. Annál inkább, mivel az uralmon lévők sem azonosak önmagukkal. Kuczi Tibor szociológus a munkamegosztással kapcsolatos marxi elmélet jelentőségére hívta fel a figyelmet. Arra, hogy a munkamegosztás a XX. század folyamán átalakult. Megváltozott a munkaidő fogalma is. Ugyanakkor kezdeti távolodás után hasonlóbbá vált egymáshoz a kisüzemi és a nagyüzemi termelés. A kettő ötvöződésének sajátos példája a McDonald's-rendszer. Róbert Péter szociológus felidézte, hogy a Marx által hierarchikusnak leírt társadalomszerkezetet az 1960-as évektől sok tudós idejét múltnak találta. Róbert szerint azonban helytelen volna az osztályfogalmat a jelenlegi helyzetre alkalmazhatatlannak tartani. Amikor a kapitalizmus egy dinamikus formája, a jóléti társadalom előtérbe kerül, a hierarchikus formák jelentősége csökken, amikor válság van, a jóléti társadalom visszavonul - mint most - akkor ismét helyes osztályokról beszélni. Kuczi Tibor szerint viszont nagyon nehéz az osztályfogalmat értelmezni. Mert lehet munkásosztályról gazdasági, kulturális és politikai értelemben beszélni. Szalai Erzsébet véleménye az, hogy a fejlettebb nyugati társadalmakban inkább lehet alkalmazni az osztályfogalmat, mint az újkapitalista, posztszocialista országokban. Ez utóbbiakban ugyanis olyan mértékű a társadalom atomizáltsága, hogy nem lehet osztályjellemzőkről beszélni az egyes társadalmi csoportok esetében. Ez azonban nem jelenti azt, hogy itt nem volna kizsákmányolás. A rendszerváltó országokban a munkavállalók pozíciója jóval gyengébb, mint a tulajdonosoké. Igaz, a Thatcher-Reagan-korszak óta a tőkejövedelmek nyugaton is sokkal erőteljesebben növekedtek, mint a munkajövedelmek.


Forrás: Népszabadság, 2004. március 13., szombat

A Konferenciához
kapcsolódó workshop
A Konferenciához kapcsolódó workshop